A csontritkulás (latinul: osteoporosis) egyre növekvő népegészségügyi probléma, amely releváns életminőségbeli változást, az önellátó képesség csökkenését, végső soron csonttöréseket okoz és a betegek egészségi állapotát olyan jelentős mértékben is befolyásolhatja, hogy akár hosszabb ideig is ágyba kényszeríti őket, ezáltal teljes ellátásra szorulhatnak, kiszolgáltatottá válnak. Az előrehaladott és már klinikai tüneteket előidéző oszteoporózis átalakítja a testformát: a testmagasság jelentősen csökken, a csigolyák ellaposodnak, a gerinc elgörbül, a bordaív és a medence közötti átlagosan 3 ujjnyi távolság beszűkül vagy akár teljesen el is tűnik.Az osteoporosis megelőzésének mozgásterápiájának primer, szekunder és tercier szintű prevenciója különböztethető meg.  

1.  Primer prevenció

A primer prevenció a maximális csúcs-csonttömeg elérését, a megfelelő táplálkozást (Ca-, D-vitamin- és fehérjebevitel) valamint a megfelelő mennyiségű és intenzitású mozgást jelenti. Ez már gyerekkorban meghatározó, hiszen a szervezet maximális csonttömege, azaz a csúcs-csonttömege fiatal felnőtt korra teljesen kialakul (25-30. év), tehát meghatározó a kisgyermekkor és a tinédzserkor alatti táplálkozás minőség és mozgásmennyiség. Elsődleges célnak tekinthető, hogy a csúcs-csonttömeg értéke minél nagyobb legyen, tehát a primer prevenció már gyermekkorban elkezdődik. Minél nagyobb a csontok tömege, a csontritkulás szintjét a csonttömeg csökkenése annál később éri el. Bár az úszás egy nagyon hasznos és közkedvelt sport a gyermekek körében, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy számos előnye mellett hátránya, hogy kevésbé hatékony a csonttömeg növelésében, hiszen a legeredményesebb mozgások azok lehetnek a csonttömegre nézve, melyek során a gravitációs erő ellenében dolgozunk, mivel a csontok fiziológiás ingere a terhelés. Minél erőteljesebb a gravitáció-ellenes hatás a különféle mozgásokban, annál kedvezőbb tud az lenni a csontokra. A futás, a kocogás, az ugrókötelezés például hasznosabb a csontozatra nézve, mint pl. az úszás vagy a sétálás.

2. Szekunder prevenció

A cél a veszélyeztetett gyors csonttömeg vesztők, a rizikócsoportba tartozó egyének kiszűrése és korai kezelése. Nagyon fontos a rendszeres osteoporosis szűrővizsgálatokon való részvétel. A csúcs-csonttömeg elérést követően a csonttermelődés lelassul és egy stagnáló állapot következik. Nőknél ennek az időszaka a menopauzáig tart, életkorok tekintetében a férfiaknál kicsit tovább, a 60. életkorig. Az utóbbi években elterjedt osteodensitometrias eljárások lehetővé tették a még tünetmentes osteoporosis diagnosztizálását, a veszélyeztetett populáció szűrését. A célzott mozgásprogramokon, szabadidős tevékenységeken túl az osteoporosis megjelenésének késleltetéséhez, elkerüléséhez jelentősen hozzájárulnak az életmódnak olyan tényezői is, mint a kiegyensúlyozott táplálkozás, alkohol- és koffein fogyasztás mérséklése és a dohányzás mellőzése.

3. Tercier prevenció

A már kialakult osteoporosis következményeinek megelőzése, a betegség további romlásának és a sérülések, csonttörések megelőzése. Csontritkulás megléte, annak bizonyossága esetén a tercier prevencióban a mozgásterápia célja a további állapotromlás megakadályozása, a csonttömegvesztés mérséklése, a meglévő deformitások rögzülésének megakadályozása, a fennálló fájdalmak csökkentése és a csontok töréseinek, illetve az állapotromlásnak megakadályozása. Tercier Prevenció feladatai összefoglalóan: a kompressziós töréseket követően az állapotromlás elkerülése; a további szövődmények rizikójának csökkentése; megfelelő mobilizálás biztosítása; az izomegyensúly javítása; a farizmok és hasizmok erősítése, tartáskorrekció a gerinc görbületeinek a fiziológiáshoz való közelítése céljából. További feladatok a légzésfunkció javítása; a rotációs, flexiós mozgások kivédése; az egyensúly javítása. A diagnosztizált osteoporosis esetében is különösen fontos a betegoktatás és a szaktanácsadás, a veszélyt okozó helyzetek kivédésére, a beteg edukáció.