Előzetes bejelentkezés szükséges
hu

Hegszövet mobilizálás

2020.08.15

A hegszövet olyan szövetekre utal, amelyek helyettesítik az egészséges, sérült szöveteket. Az egészséges szövetek sérülhetnek vágás, jelentős sérülés vagy műtét következtében, de az égés is hegesedéssel gyógyul. 

 A hegképződés fiziológiás folyamat, azonban ha kórosan zajlik le, nemcsak esztétikai, hanem az életminőséget komolyan befolyásoló tényezővé is válhat. Mivel a hegszövet kevésbé rugalmas rostokból épül fel, a bőr keményebbé válhat, vagy akár össze is zsugorodhat, ami gyakran jár bőrfeszülés érzettel és alkalmanként csökkent mozgásterjdelemmel. 

A legfontosabb heg típusok:

A hipertrófiás heg a hegszövet leggyakoribb formája. Általában a sérülés után néhány héten belül keletkeznek, és beavatkozás nélkül javulhatnak, amely azonban akár egy-másfél évet is igénybe vehet. Lilás-vörös színűek, vastagok, kiemelkedőek, de az eredeti seb területén nem terjednek túl. 

A keloid egy vöröses színű, hegszövet-plakk, amely kialakulásának oka a kötőszövet rostjainak erőteljes túlképződése, amely sokszor a környező egészséges szövetekbe is belenő. Vastag, szabálytalan alakú, lilás, bíborvörös színű hegcsomók, amelyek sokszor az eredeti sebnél nagyobb kiterjedésűek. Erőteljesen viszkethetnek és gyakran fájdalmasak is.

Az atrófiás heget általában kicsi, kerek behúzódások jellemzik, amelyek mélyebben helyezkednek el, mint a környező ép bőr felszíne. Károsíthatják az érintett terület mozgását. 

Minden heg kezelése más technikát igényel és nincs két egyforma heg.


A korai szakaszban a hegszövet nem mindig fájdalmas. Ennek oka az, hogy a terület idegei és az egészséges szövetek egyaránt sérülnek.  Az idő múlásával a hegszövet fájdalmassá válhat, mivel az idegvégződések elkezdenek regenerálódni.

A heg környékén idővel fájdalmat és merevséget érezhet a páciens, különösen, ha a hegszövet a környező ízületeket, izmokat vagy inakat érinti.

Sok esetben a műtétek velejárója lehet az adhézió. Az adhézió egy rögzült hegszövet terület, amely a szövetek két olyan részét kapcsolja össze, amelyek fiziológiásan nem kapcsolódnának egymáshoz.